Tágabb értelemben a karate egy több ezer éves mozgás- és szellemi kultúrának a továbbfejlesztett egységes része. Az 1500 évvel ezelőtt élt buddhista tanító, Bodhidharma CHAN, japánul ZEN buddhizmus megteremtője 18 gyakorlatát (Lo Han 18 keze) tekintik a harcművészetek ősének. Bodhidharma gyakorlatait nem küzdelmi technikák tanítására szánta, hanem a hosszú és fárasztó koncentrációs gyakorlatokban fizikailag legyengült, kimerült szerzetestársai számára fejlesztette ki. A különös gonddal kidolgozott, összeválogatott mozdulatok rendszeres gyakorlásával a szerzetesek nemcsak az állóképességük, de szellemi teljesítőképességüknek is sokszorosát érték el. Az idő múlásával egy olyan mozgáskultúrává fejlődött az említett 18 gyakorlat, hogy mind a mai napig emberek tömegei választják a harcművészeteket, érvényesülésük szellemi, erkölcsi, és nemcsak fizikai alapjául.

Szűkebb értelemben a karate (üres kéz) a fegyvertelen harc egyik formája. De a karatét gyakorló számára szellemének tökéletesítését és testének megfegyelmezését is jelenti. Így valósítható meg a test és a szellem egysége, amely a harcos számára elengedhetetlen. A testi, fizikai erőnlét fenntartásán és a gyorsaság, a szívósság és összeszedettség javításán kívül a karate fokozza az éberséget, és az öntudatot. Fejleszti az önbizalmat, de nem önteltségre vagy vakmerőségre tanít, hanem arra, hogy képesek legyünk megteremteni és fenntartani az összhangot a bennünket körülvevő világgal. Ez az önbizalom alapozza meg minden karateka (karate tanuló) nyugalmát és mindenkori belső békéjét.

A karate hosszú története során számos stílusra, ágazatra bomlott, amelyek mindegyikének megvannak a maga előnyei.

A klubunkban is oktatott Shito-ryu karate talán a legnépszerűbb stílus Japán nyugati részén. Yasutsune Itosu tanítványa, Kenwa Mabuni alapította. Mabuni később Kanryo Higashionnatól is tanult és karate stílusát tanítói nevének kombinációjaként Shitonak nevezte el. A Shito-ryu karate sok katával(formagyakorlattal) jellemezhető. Japánban a legtöbb karatéka több mint húszat megtanul, mielőtt eléri a - Japánban shodanként ismert - fekete övet. A katák mellett versenyeredmények is szükségesek. A shito-ryu karate további részletes ismertetése helyett álljon itt e szakág öt alapelve:

1.	SHOSHIN WASURERU NAKARE Always try your best. Mindig próbáld meg a legjobbat kihozni magadból.	(ISHI) (Determination) (Elszántság)
2.	REIGI OKOTARU NAKARE Always be courteus and maintain proper etiquette. Mindig légy udvarias és a helyénvaló etikettet betartó.	(DOTOKU) (Moral virtue) (Erkölcsi erény)
3.	DORYKU OKOTARU NAKARE Constantly strive to improve and grow. Kitartóan törekedj, hogy javulj és fejlődj.	(HATEN) (Development) (Fejlődés)
4.	JOSHIN KAKERU NAKARE Be practical and use common sense. Légy gyakorlatias és használd a józan eszed.	(JOSHIKI) (Common sense) (Józan ész)
5.	WA MIDASU NAKARE Keep harmony and peace in your daily living. Tarts harmóniát és nyugalmat a mindennapi életedben.	(HEIWA) (Peace) (Béke)

Mint ahogy a legtöbb sportágban, a karatéban is finoman összehangolt mozgásokra és nagyon fejlett térérzékelésre van szükség, vagyis minden pillanatban pontosan kell tudnunk, hogy milyen helyzetet foglalunk el a térben. Mindkét funkciót elsősorban a jobb agyfélteke szabályozza, elsajátításuk pedig főként utánzás és ismétlés révén történik. Egyetlen szóban meg lehet fogalmazni, hogy mi kell a karate képességeink kiteljesítéséhez: GYAKORLÁS. Az ellenfél villámgyors becsapása, egy pontos ütés, egyaránt annak az eredménye, hogy az agy előhívja - a helyes mozdulatok állandó ismétlése révén - a hosszútávú memóriába bevésődött mintákat, és kiadja a parancsot a lemásolásolásukra.

A kezdők - a karate első fogásait tanulva - gyakran érzik úgy, hogy csak a feladat gépies részére tudnak odafigyelni. Ez szükségszerű, mivel a tanulásnak ebben a szakaszában a bal agyfélteke aktivizálódik. A mozdulatok azután az ismétlés, a javítás és újraismétlés révén kitörölhetetlenül bevésődnek a hosszútávú memóriába, míg végül már nem kell tudatos erőfeszítés a végrahajtásukhoz. Ha egy képességet olyan jól elsajátítottunk, hogy szinte ösztönössé vált, azt már soha többé nem felejthetjük el.

A karate tanulás célja az ember önmagával való tökéletes egységének elérése. A gyakorlása során szükséges elmélyülés - meditatív jellegének köszönhetően - ideális feltételeket teremt az önmegfigyelésre; ilyenkor a pillanatot tudatosan élhetjük át, és szellemünket pihentethetjük.

A karate a távol-keleti harcművészetekhez (aikidó, dzsúdó, iaidó, kendó, stb.) tartozik, amelyet erősen befolyásol a Zen buddhizmus filozófiája. A zen gondolatvilágával való kapcsolatból merítették erkölcsi alaptartásukat a szamurájok. Ennek eredményeként a halálos küzdőtechnikák a személyes fejlődés és tudati képzés módszerévé alakultak át. Ezt a tudatos fejlődési, gyakorlási módszert nevezzük búdó nak, a harcos útjának.

Az a harcos képes legyőzni másokat, aki legyőzte saját énjét . Csak amikor szelleme teljesen tiszta, akkor tudja a helyzetet úgy felfogni, amilyen az valójában , és ennek megfelelően cselekedni. Ameddig a harcos tudatát fogva tartják az előítéletek, addig az a mód, ahogyan ellenségét szemléli és elképzelései arról, egy adott helyzetben melyik cselekvés helyes és helytelen, csak egy saját maga által teremtett illúzió eredményei.

Ami a Zenben helyben ülő meditáció útján játszódik le, azt a karatéban kemény testi gyakorlatokkal érik el, amelyek a karatekát testileg és szellemileg saját határaira juttatják el. Miközben a hagyományos mozgásformákat számtalanszor megismétli, az önelemzésnek olyan folyamata is elindul, amelynek során felszínre kerülnek tudatában mindazok a tényezők, amelyekkel tisztán láthatja a valóságot. Csak aki saját cselekedeteire reflektál, az szabadulhat meg önmagáról alkotott elképzeléseinek bezártságából. Ennek során az első és legfontosabb lépést az jelenti, hogy elfogadja az énállapotot, mentesen mindenfajta szégyen- vagy kívánság-elképzelésektől.

A kihon a hagyományos alaptechnikák gyűjteménye. Ezek kötött, a karate többszáz éves története során kicsiszolt mozdulatok. A technikák elsajátítása során a karatéka megtanulja uralni és koordinálni a mozgását. Ennek célja nem csupán az adott mozdulatok begyakorlása, de ezen keresztül érheti el, hogy tökéletesen uralni tudja a mozgását.



Mint ahogy a legtöbb sportágban, a karatéban is finoman összehangolt mozgásokra és nagyon fejlett térérzékelésre van szükség, vagyis minden pillanatban pontosan kell tudnunk, hogy milyen helyzetet foglalunk el a térben. Mindkét funkciót elsősorban a jobb agyfélteke szabályozza, elsajátításuk pedig főként utánzás és ismétlés révén történik. Egyetlen szóban meg lehet fogalmazni, hogy mi kell a karate képességeink kiteljesítéséhez: gyakorlás .

A kezdők - a karate első fogásait tanulva - gyakran érzik úgy, hogy csak a feladat gépies részére tudnak odafigyelni. Ez szükségszerű, mivel a tanulásnak ebben a szakaszában a bal agyfélteke aktivizálódik. A mozdulatok azután az ismétlés, a javítás és újraismétlés révén kitörölhetetlenül bevésődnek a hosszútávú memóriába, míg végül már nem kell tudatos erőfeszítés a végrahajtásukhoz. Ha egy képességet olyan jól elsajátítottunk, hogy szinte ösztönössé vált, azt már soha többé nem felejthetjük el.



A szabadküzdelmi gyakorlatok figyelmessé tesznek az itt és most ra. A karatéban a szabad­küzdő technikák gyakorlásánál az ismétlések nem a folyamat auto­ma­ti­zá­lására szolgálnak, hanem az észlelés folyamatos finomítására és differenciálására. Az ellenfél villámgyors becsapása, egy pontos ütés, egyaránt annak az eredménye, hogy az agy előhívja - a helyes mozdulatok állandó ismétlése révén - a hosszútávú memóriába bevésődött mintákat, és kiadja a parancsot a lemásolásolásukra. Nem a technika külső formája a fontos (mint a hagyományos formagyakorlatoknál), hanem annak a mindenkori helyzetnek megfelelő kreatív alkalmazása. A karateka az így fejlesztett képességeivel az élet minden területén könnyebben küzdi le az akadályokat.

• Örömforrás;
• 1500 éves múlttal rendelkező mozgásfejlesztő módszer az egészségmegőrzés és egészségfejlesztés céljára;
• Társadalmilag fontos értékek hordozója:
  • Tisztelet
  • Akaraterő
  • Versenyszellem
  • Másokra való odafigyelés
  • Fair play - becsületes játék, tisztesség
  • Felelősség magunk és mások iránt
  • Közösségi szellem
  
  

  Kulturális tulajdonsága :

  • A kultúra szervezés része a testkultúra .

  Szociális tulajdonsága :

  • Társadalmi esélyegyenlőség;
  • Egészségmegőrzés (prevenció) és fejlesztés.

  Személyiség-lélektani hatások :

  • Énerő: érzelmi stabilitás, realizmus, állhatatosság, érettség;
  • Kiegyensúlyozottság;
  • Pozitív superego-karakter: lelkiismeretesség, felelősségtudat, pontosság;
  • Merészség, barátságosság, derekasság, impulzivitás;
  • Független gondolkodás, dús fantázia;
  • Autia: jóhiszeműség, a dolgoknak oly módon való átélése, ahogyan az a saját kívánságának megfelel;
  • Akarati kontrol.

  Mozgás fejlesztés legfontosabb hatásai :

  • Mozgásfejlettség: nagy- és finommozgás;
  • Testsémafejlettség: teskép, én-kép;
  • Téri tájékozódás, a térbeli mozgás fejlettsége: térbeli viszonyok, térirányok;
  • Értelmi fejlettség: figyelem, csoportosítás, időbeli relációk;
  • Szociális fejlettség: kapcsolatteremtés, beilleszkedés, feladatmegértés, érzelmi élet stb.