"Magunk készítette sötét, szűk ketrecünkbe zárva, melyet az egész világegyetemnek gondolunk, csak nagyon kevesen vannak közülünk, akik egyáltalán el tudják képzelni, hogy a tudatnak van más dimenziója is."

A megjelenése után nem sokkal került kezeim ügyébe Szögjal Rinpocse: Pillanatról Pillanatra (Officina Nova – Budapest, 1997) című napi elmélkedéseket tartalmazó kötetének hazai kiadása, amelynek november 26. napi ajánlatában egy öreg békáról ír, aki egész életében egy sötét, nedves kútban lakott. Ezt az öreg békát egy nap meglátogatta az óceánban lakó béka…

- Honnan jössz? - kérdezte a kút békája.
- A hatalmas óceánból - válaszolta amaz.
- Mekkora az a te óceánod?
- Óriási.
- Úgy érted, hogy negyede is lehetne ennek az én kutamnak?
- Nagyobb.
- Nagyobb? Talán feleekkora?
- Nem még annál is nagyobb.
- Csak tán nem akkora, mint ez a kút?
- Nem is lehet ehhez hasonlítani.
- Az lehetetlen! Azt már meg kell néznem magamnak!

Együtt elindultak. Amikor a kútban lakó béka meglátta az óceánt, annyira megrázta, hogy a feje abban a pillanatban szétpukkant.