Chusingura 47 Ronintörténete

A 47 Ronin históriája, más néven a Chusingura, Japánban az egyik legnépszerűbb szamuráj története. A tény, hogy ez egy valós esemény volt, nagy szerepet játszik hosszú idő óta fennálló népszerűségében.

A legfontosabb dolog, amit a nyugatiaknak meg kell érteniük, hogy tökéletesen értékelni tudják a 47 Ronin tettét, a Bushido: a lélektani, filozófiai és spirituális alapja az akkori japán harcos osztálynak. A feudális Japánban a szamurájok a Bushido szerint élték az életüket, ami egy szigorú, íratlan szabályzat volt, erkölcsi elveket és értékeket tanított úgy mint hűség, bátorság, becsület és önfegyelem. Ideológiai alapjai a zen buddhizmusból és sintoizmusból származtak.

A szamurájoknak őszintének, megbízhatónak, önzetlennek és mértékletesnek kellett lenniük, érdektelennek az anyagi javak és pénz iránt. Nagyon közeli kapcsolatuk volt a halállal és arra tanították őket, hogy időről időre gondolkozzanak el róla. Ez a sztoikus, gyakorlatias szellemi hozzáállás segítette őket, hogy jobban értékelni tudják az életet és a dolgokat, amiket élveznek és szeretnek.
A Bushido szerint, ha egy szamuráj elvesztette a becsületét, vagy közel járt hozzá, hogy elveszítse, visszanyerhette azt, ha végrehajtotta a seppukut, ami a rituális öngyilkosság egy formája volt (nyugaton gyakran nevezik „hara-kiri”-nek). Attól függetlenül, hogy a szamuráj maga választotta a seppukut, vagy az a halálbüntetés méltóságos formája volt, többre értékelték, mint ha az ellenség keze által, becstelenül halt volna meg. Ez egyben a szamuráj hűségének, bátorságának és méltóságának bizonyítéka is volt. Ura halála után a hűséges szamuráj kimutathatta szeretetét és gyászát seppuku bemutatásával.
Ma Japán technológiailag a világ legfejlettebb országa, és a Bushido már nem képvisel katonai hatalmat, sokkal inkább szellemi állapotot. A Bushido alapjai mégis fontos szerepet játszanak a japán kultúrában és társadalomban. Megfigyelhetjük milyen lojálisak az alkalmazottak a munkaadójukhoz, a diákok a tanáraikhoz, a szakmunkástanulók a mestereikhez és az emberek az országukhoz. Évszázadokkal a megjelenése után a Bushido még mindig a japán társadalom, politika és társasági szerkezet magja.

A 47 Ronin története

  
1701-ben Tokugawa Tsunayososhi sógun azzal bízta meg Asano Naganorit, Ako urát, hogy fogadja a császári küldötteket Edoban (mai Tokyo). A sógun udvarában Kira Yoshinaka, egy goromba, gőgös szertartásmester tanította az udvari etikettre. Kira nagyon kapzsi ember volt és hozzá volt szokva, hogy tanításaiért bőven megjutalmazzák. Asano ajándéka pusztán jelképes volt, ezért a tanítás során Kira folyamatosan sértegette és megalázta. A fogadás napján Asano elvesztette a türelmét és előrántotta a kardját. A csapás nem volt halálos, csak Kira arcát sikerült megsebesítenie, mielőtt az őrök megállították.
Bár a sérülés felületes volt, de a sógun tisztviselőjét megtámadni a kastély falain belül súlyos bűnnek számított, amiért halálbüntetés járt. Asano még aznap végrehajtotta a seppukut. Az akkori törvények szerint halála után összes vagyonát elkobozták, feleségét száműzték, hűséges szamurájait törölték a hivatalos névsorból, így Roninokká váltak.

Asano fő hűbérese titokban csapatot alapított, hogy megbosszulják uruk halálát. A 371 szamuráj közül csak 47-en nem akarták Asano halálát büntetlenül hagyni, még ha a vérbosszút a törvény szigorúan tiltotta is. Kira tartott a szamurájok támadásától, ezért megerősítette palotája védelmét és növelte testőrsége számát.

Közben Oishi-ék gondosan kiterveltek mindent, és várták a megfelelő alkalmat. Tudták, ha rajtaütnek Kira kastélyán, mindannyian meg fognak halni vagy a támadás során, vagy a sógun büntetéseként. Oishi védeni akarta a családját, ezért elvált feleségétől, hogy az ne kerüljön Asano feleségének sorsára. Legidősebb fia, aki akkor 16 éves volt, viszont úgy döntött apjával harcol.

1702. december 14-én a támadást a tervek szerint hajtották végre, a házat több oldalról egyszerre rohamozták meg. A legtöbb testőr meghalt a rajtaütés során, sokan megsebesültek és néhányan elmenekültek, köztük Kira fia is.
Kira elbújva, gyáván várta a végkifejletet. Oishi parancsára a harcosok nem nyúlhattak hozzá. Magas rangjára tekintettel, Oishi letérdelt elé és tiszteletteljesen elmondta neki, hogy Asano urukat akarják megbosszulni és felajánlotta Kirának a seppukut és Asano tőrét, hogy becsülettel halhasson meg, mint egy igaz szamuráj.
Kira térdre esett és sírva, remegve az életéért könyörgött, pénzt ajánlott Oishinak és a Roninoknak az életéért cserébe. Miután rájöttek, hogy Kirában nincs meg a bátorság és a méltóság, hogy véghezvigye a seppukut, Oishi levágta a fejét Asano kardjával, majd fehér szövetbe csavarták és magukkal vitték Sengaku-ji templomához. A levágott fejet lemosták a templom melletti kútban, uruk sírja elé helyezték és imádkoztak. Tudva, hogy mi lesz a sorsuk, a templom szerzetesének adták pénzüket és megkérték, hogy illően temesse majd el őket és imádkozzon értük. Felkészülve a halálra, Oishi levelet küldött Tokugawa sógunnak, melyben beszámolt tettükről és biztosította, hogy a templomban fogják várni a sógun parancsát.

A Roninokkal udvariasan és tisztelettel bántak, Tokugawát és kíséretét mélységesen lenyűgözte az a szamuráj szellemiség, amit a 47 Ronin bizonyított. A sógunátus majdnem két hónapig fontolgatta a döntést. Kira megölésével elégtételt vettek Asano haláláért, és a Bushido szerint cselekedtek, viszont vétettek a hatalom és a sógun törvényei ellen, amik tiltották a személyes vérbosszút.

1703. február 4-én a 47 Ronint halálra ítélték, de nem, mint közönséges bűnözőket végezték ki, hanem a harcosokhoz méltó rituális öngyilkosságot választhatták. Oishi és társai becsülettel, bátran, igaz szamurájként haltak meg. Tetemeiket uruk, Asano Naganori mellé helyezték Sengaku-ji templomába, amelynek falánál a síremlékek ma is láthatóak, azokkal a jól konzervált kimonókkal és fegyverekkel együtt, amiket a harcosok viseltek azon az éjszakán. A híres Kubi-Arai kutat is meg lehet nézni, amiben Kira levágott fejét mosták le.
A japánok számára a 47 Ronin sírja az imádság helyévé vált, ahová emberek százezrei látogatnak el, hogy hódolatukat fejezzék ki a hűség és igaz szamuráj szellemiség megtestesítői előtt.
Még ma is, több, mint 300 évvel a Chusingura után, a 47 Ronin esete az egyik legnépszerűbb történet Japánban, ami generációk óta száll szájról szájra. Ez a legtisztább kifejezése a Bushidonak és a szamuráj szellemiség lényegének, bemutatva a kötelességet, hűséget és a mester iránti csodálatos köteléket.
Számos kabuki, film és regény dolgozta fel történetüket. Minden évben december 14-én megrendezik a Gishisai fesztivált Akoban a 47 Ronin emlékére. Ilyenkor az iskolák és üzletek bezárnak, az utcákat feldíszítik zászlókkal és színes lámpásokkal. 
 
„Az ember addig van, ameddig élete tart, de hírneve örök lehet.”